1.0smilehttps://smile.cafeblog.huMarchese Évahttps://smile.cafeblog.hu/author/marchese_eva/<p><!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --></p> <p>Mi vagyunk a Marchese család. Kicsit olasz, kicsit magyar, kicsit vándorcirkusz. Kemény fába vágtam a baltát azzal, hogy bemutassam minden bemelegítés nélkül ezt az ötcsillagos káoszt, ami van körülöttem, hiszen én is csak kapkodom néha a fejem a hirtelen történések láttán és nehezemre esik elhinni, hogy de, b@szki, ez az én életem.</p> <p>Gyerekként nem akartam "normális" életet. Jól megkaptam... Most úgy face to face megkérném a Mindenhatót, hogy ácsi már egy kicsit, nem gondolhatnám esetleg újra az elmúlt 20-30 évet? Lehet, rosszul fogalmaztam.</p> <p>Ott van pl. ez a "ne félj új életet kezdeni". Na, mi annyira irdatlanul bátrak vagyunk! Eddig kb. ötször kezdtünk új életet. És ez nem azt jelenti, hogy holnaptól lejárok a sarokra edzeni, mondjuk. Neeem! A haladó szint az új élet kezdésben! Fejenként egy koffer bepakol, minden más, barátok, rokonok, háztartás, szépen ápolt virágágyás, berendezés, félig megevett alma marad, majd elindulunk szerencsét próbálni valahol 2000 km-rel arrébb. Minden előjáték nélkül. Hogy miért? Hát mikor miért... Meg hát miért ne?!</p> <p>Legutóbb például egy fél éve a 12 éves fiam döntött úgy, hogy uzsgyi.</p> <p>Focizik, kapus. Nyáron edzőtáborban volt Németországban, mert ott született és a keresztszüleit onnan újítottuk. A tábort ők ajándékozták Robinak. Vettek volna inkább Playstation-t... vagy füves cigit.</p> <p>Na, a táborban a Mönchengladbachnál ( úgy is ismert azok körében, akiknek a nyelv- és szájszerkezetétől idegen mondjuk a jóga, hogy „a german team”) Roberto volt az évezred felfedezettje. A kapusedző, a nagy felfedező! Alias Kolumbus bá'... (Kicsiny szívem minden melegével kívántam volna inkább neki, hogy üljön egész héten a slozin és ne legyen nála papír.) Nem tágított Roberto mellől és a második nap magasságában közölte, hogy ő kell az U12-es csapatba. Ki más..</p> <p>Így fél éve már Willkommen in Deutschland van.</p> <p>Visszajöttünk oda, ahol 15 éve életem párjával egymásra találtunk.</p> <p>Ismeretségünk első 3 éve véres háború volt. Az magyar női fortély harca az olasz „majd ha nem lesz meg ma, meglesz holnap” temperamentummal. Én voltam ugyanis a főnöke. Többé-kevésbé. Leginkább kevésbé... Ez nem volt egy szerencsés felállás, csak nem bírtunk egymással. Így más taktikát választottam. Hozzámentem feleségül! Hogy csak azért is nekem legyen igazam, mindig. Ő ezt azzal „hálálja meg”, hogy ötévente időt és teret ugrunk. Németország, Olaszország, Magyarország... Biztos próbálja újraépíteni a Római birodalmat.</p> <p>Egyik este szörnyen berezeltem, mert nagyon nézte a Holdat. Nem kéne.</p> <p>Hát igen, nálunk csak egy a biztos. A bizonytalan. Az tuti. Nem azt mondom, hogy nem érdekes így, de segít megismerni idegrendszerem egyre szűkösebb határait, szerkezetét (roncs) és hanyatlását.</p> <p>Leírom a memoárjaimat. Hátha egy rakás szar nap végén mosolyt csal majd valaki arcára.</p> <p>Minden szombaton lesz egy új sztori. Ha kell. Ha nem.</p> <p>Puszi. Éva</p>richhttps://smile.cafeblog.hu/files/2017/02/15726991_1150246375094965_5696905877282017634_n-150x150.jpg150150